EGYÜTTMŰKÖDÉS ISASZEGÉRT EGYESÜLET

"Azt, hogy a Tündérkert Erdélyben volt, Móricz Zsigmond híres regénye óta minden irodalmat és történelmet szerető és olvasó idős és fiatal tudja Magyarországon. Azt azonban, hogy egy Tündérkert ma is van Erdélyben, minél több - népünk és nemzetünk sorsát és kultúráját szívén viselő - embernek tudnia kell.

De mi is az a Tündérkert? Pontosan az, amit neve felidéz bennünk: számtalan vidám és boldog, mosolygós arcú gyerek, akik örülnek, ha együtt lehetnek, énekelhetnek, táncolhatnak és játszhatnak. De mint minden csoda mögött és körül, ezt is sok szenvedés, sok munka, sok áldozat és lelki erő teremtette meg s tartja - amíg tarthatja - életben."

(Komlóssy Gyöngyi: Tündérkert Erdélyben -2008, Új Ember)

Rövid beszámoló

Utunk első állomása Bánffyhunyad volt, ahol megnéztük Kalotaszeg legnagyobb, legszebb kazettás mennyezetes, négyfiatornyos templomát és megkoszorúztuk Petőfi Sándor kopjafáját, majd elindultunk Torockóra. Torockó Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán legszebb faluja. Az egykori bányászfalu ma a Világörökség részét képezi. Ezen az Europa Nostra-díjas festői fekvésű településen kétszer kél fel a nap. Gyönyörű napsütésben érkeztünk a Székelykő tekintélyt parancsoló lábához. A múzeum megtekintése után megaludtunk, majd másnap reggel irány "Székely Svájc" (Gyilkos-tó és Békás-szoros).
Ez a nap kissé borongósan indult, ám utunk célját elérve, megpillantva az Istenszékét, már napsütés várt. Innen Csíkszentdomokosra igyekeztünk, ahol három éjszakát a fogadó családoknál töltöttünk. Megnéztük Márton Áron püspök emlékházát, koszorút helyeztünk el a tiszteletére.
Harmadik napunk zarándoklat volt Pásztorbükkre, ahol 1599-ben 33 évesen meggyilkolták Báthory András bíborost, Erdély fejedelmét, kinek tiszteletére minden év októberében búcsút rendeznek. Abban a szerencsében volt replika órák minosége részünk, hogy az izgalmas szekerezést követően részt vehettünk a szentmisén és az új kápolna ill harang megszentelésén.
Negyedik napunk is sok-sok élménnyel gazdagított. Nyergestetőn koszorúztunk, majd Csíkszeredában megnéztük a Makovecz Imre tervezte Szent László templomot, a Kegytemplomban a Szűzanya szobornál imádkoztunk. Következett Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium, ahol azt az iskolateremtő Berszán Lajos atyát látogattuk meg (tartós élelmiszer csomagot vittünk és adtunk át az iskolának - közte Hatvani Miklós polgármester úr ajándékát is), aki Magyar Örökség-díjban részesült kitartó iskolateremtő munkájáért. Neve együtt került fel a magyar örökséget megörökítő jegyzékbe Wigner Jenő Nobel-díjas fizikuséval és Örkény István íróéval. A papbácsi (ahogy Erdélyben hívják) áldásával indultunk útnak az Ezeréves határhoz a Deáky tanyára, ahol igen szép csángó népi mulatós programon vettünk részt.
Deáky Andrásnak köszönheti a község, hogy újra anyanyelvükön és magyar iskolában tanulhatnak a csángó gyermekek. A nyugdíjas tanár érdeme, hogy zarándokhellyé vált Gyimesbükk, amióta az 1000 éves határon lévő 30-as vasúti őrházat rendbe tették, múzeummá alakították. De sok más egyebet is tett a térség magyarságáért. Sólyom László a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét adományozta Deáky Andrásnak.

"Aki valaha az életben benézett a székelyek hajlékába, megcsókolta virágukat, üdvözölte madarukat és kalapot emelt az öreg Hargita előtt, az soha az életben feledni nem tudja."

(Nyírő József: Az én népem)

Verseczki Erzsébet (elnök)
Együttműködés Isaszegért Egyesület

Fotók: Deáky András - Szemben az árral című könyvéből.
















IHM - Válalkozók Isaszegi Egyesülete lapja
2012. november XXIII évf. 10. szám